A lemezen ez a második track és az első, amelyre szöveg is íródott. Mivel az egész anyag tulajdonképpen egy egységes mondanivalót próbál vesézgetni, ez a szám a belépő ebbe a vízióba - vagy esetlegesen - világnézetbe. A szöveg alapjában véve valami ilyesmiről is szól. Arról a napról - persze szimbolikusan - amelyet ha az ember megél, gyökeresen megváltozik az élete, és a világ is körülötte. Egyébként ez az egyik olyan szám, amelyben egy kis keleti íz is fellelhető. Nem baj, ha az ember tudja, vagy kívánja átlátni azt, hogy honnan jött, ki is valójában és hova tart!?

És mindjárt helyben is vagyunk... Ha valóban kívánkozik az ember egy igenis tudatosabb életre, egyre inkább rá fog jönni, hogy az amit réginek lát, s amit újnak tapasztal, ugyanaz. A kettő között a dolgok megítélése és a felismerés frissessége van csupán. Elengedhetetlen tehát, hogy felismerjük: minden régi.

Valaki vagy Valami mindig velünk van. Ez a címadó szám szól talán leginkább a legmerészebb témáról. Nem átallottunk a legmélyére csapni a dolgoknak ezzel a lemezzel, hiszen csupán két dolog történhet: vagy hülyének néznek vagy mégis lesznek, akiknek támpontot tudunk adni az előrelépéshez. Ez pedig mindent (!!!) megér. Ez az egyik leglendületesebb és bátran állítom, a legegyénibb szám a lemezen.

Már itt meg kell említenem, hogy nehezen vettük rá magunkat, hogy az anyag mondanivalóját külön-külön számokra szedve próbáljuk meg elmagyarázni. Fontos tehát felvillantani, hogy a hanghordozókhoz csatolt rövid novella talán mindennél többet mond el vagy segít a megértésben. Most tehát nehéz arról beszélni, amit ez a szám takar. A belső 'Hang' a belső 'Világ' az, amiben a teremtésünknél fogva igazán otthon vagyunk. Amíg erre rá nem jövünk, idegenek vagyunk önmagunk előtt is.

Nyugalmas zenei közvetítő, amely a zajos, irritáló világtól próbál mentesíteni. Szövegében a tudatlanság és érdektelenség "ködjéhez" szólunk nyíltan.

Ismét egy lendületesebb nóta, amelyre leginkább rásütötték, hogy azt az igazi Black-Out-os vonalat követi. Az igazság az, hogy mi ezzel az oldalával nem foglalkozunk a dolgoknak. Igaz, hogy kedves gyermekünk ez a szám is, de csak éppen annyira, mint a többi. A téma egyszerű látásmódot feszeget: pokolba a trendekkel és a politikát megszégyenítő furmányossággal, minden 'legyen az, amit ér'!!! Magyarán, ne ítéljünk semmi felett, mert azzal csak saját tudatlanságunkat világítjuk meg mások előtt.

A novellában is szereplő megszemélyesített érzelemről van itt szó. Mégpedig a félelemről. Fontos ezt külön megemlíteni, hiszen úgy gondoljuk, hogy amíg ezen emberi tulajdonságunkat nem tudjuk megzabolázni, addig valójában semmit sem jelent egyetlen felismerésünk sem. Ha nem élünk a tapasztalásaink következtetései szerint, előbb-utóbb rá kell jönnünk, hogy GYÁVÁK vagyunk! Mielőtt bárki félreértené, mi nem ideológiákat vagy üres filozófiai nézeteket gyártunk. A megélt világunkról beszélünk, nyíltan. Öt évi drogfogyasztás után 2 évre volt szükségem ahhoz, hogy felülemelkedjek a szereken és leálljak. A tapasztalásaimból lépek előre: mára a dohányzást is félre tudtam tenni - belső tiltások nélkül!!!

Érthető és világos mondanivalóval egy igazán különleges zenei forma ez a szám. Az egyik azok közül, amit Zoli a dobosunk írt. Szeretjük! Igazán egyéni és különleges érzésű zene. A szöveg pedig a mi (emberek) törékeny gyengeségünket villantja fel. De tudnunk kell, nem az a baj, ha tudatlanok vagyunk (mert MIND azok vagyunk), hanem ha ezt nem ismerjük el, mind magunk, mind mások előtt. Mert csak úgy fogunk lépni, tenni ellene, ha szembesülünk vele.

Szintén Zoli szerezte. Itt az alkotásról van szó. A szívéhez talán legközelebb álló embernek, emberhez írta, adva volt tehát a téma. Így a személyes világomban e helyet elfoglaló személyhez íródott. Globálisan pedig a lélek 'drágaságát' dicsőíti.

Egy lendületes szám ismét, amely a nyíltság fontosságát elemzi. De le kell szögeznünk, mindent ami elhangzik, vagy amit sugallni szeretnénk, nem arra szánjuk, hogy az emberek egymásnak megfejtésekkel tudjanak dobálózni, mert az jelentéktelen. Mindent önmagunkban kell megélni, ez a legfontosabb. Tehát magunk előtt kell beszélni Mindenről!!!

Az előző szám lecsengése, amolyan zenei betét a tisztánlátásról.

Szintén gyors, lendületet sugárzó szám, enyhébb etno elemekkel. Szimbolikus képekkel telepakolt mondanivaló, amelyhez csak annyit fűznék hozzá, hogy a leginkább alkalmas arra, hogy gyakorolhassa a zenehallgató saját megérzéseinek meghallását. Ez a szám arról szól, amit - és az igazán érdeklődő fülnek - a meghallgatása közben a 'Hang' súg róla. Hát csak figyelmesen!

Apró ördögök visszahúzó tánca...

Attila alapötletéből született verzió, amely abszolút könnyedséget képvisel. Valami könnyed energiaüzenet arról, hogy nem feltétlenül igaz, hogy valaminek a véget érése fájdalom lenne. De a legfontosabb sugallata mégis az, hogy nem kell ám az elhangzottakról túl sokat gondolkodnni, mert ezen a téren a fejtörés: útvesztő. A legeredményesebb a megérzés és a tett!

Laza zöldfüstös változata ez az eredeti klipes nótának. Szimpatikus, szeretjük... Ahogy azt a turnén már valaki mondta: 'kedvet csinál ahhoz, hogy az ember újra megfordítsa a kazettát'. Hát hajrá! Ismerd meg önmagad, fordíts újra, majd hagyd a fenébe az egészet. A kettő között nincs út!!!