Több helyről is hallottam, hogy Kowa elmenekült a Mantrából, mert Jaya Harit nem lehet kibírni. Tényleg nem könnyű dolog engem elviselni, de itt nem erről volt szó, ha-ha! Ez inkább annak a tipikus esete, hogy nem tudhatod előre, mit hoz a jövő. Amikor Kowával elkezdtünk együtt próbálni, minden nagyon simán ment. Később azonban a Black-Out aláírt egy nyugati lemezszerződést, amiből egyenesen következett, hogy hirtelen nekiláttak a lemezt felvenni, és sokkal több lett a leszervezett koncertjük is. Nyilvánvalóvá vált, hogy ilyen keretek között Kowa már nem tudja vállalni mindkét zenekart. A Mantra sem arról híres, hogy otthon üldögélünk, néha kiadunk egy-egy lemezt, alkalmanként pedig elmegyünk egy koncertre is. Kowa számára egyértelműen fontosabb volt a Black-Out, és ezt mi maximálisan meg is értettük. Tehßt nincs semmi harag, és az együttműködésünket is úgy tudnám jellemezni, hogy Kowa majd vendégénekesként bukkan fel a Mantra koncerteken. Minden valósnűség szerint a következő Mantra korongon is énekelni fog. Az viszont érdekes vetülete a történetnek, hogy miután sok újság írt erről a Kowa/Mantra párosításról, rengeteg levelet kaptunk, amelyekben a srácok az értetlenségüket fejezték ki. Szinte kivétel nélkül azt írták, hogy nem Kowalskyval van bajuk, és tényleg érdekes lehet ez a project, de a Mantra énekese én vagyok. Ne csináljak már olyat, hogy nem énekelek! Hú, ez nagyon jól esett. Mindenképpen folytattam volna az éneklést, de ezek a vélemények még több erőt adtak ehhez.
.
.
.