Attila: Állandó változáson megy át a zenekar, de a 2 éves kihagyás után - az előző lemezhez képest - ez még nagyobb, mint az az előtti ugrás volt.
Kowa: Exhibicionizmus... a fene vigyen el!! Haha-ha!
Attila: A zeneszerzési módszer is átalakult, sokkal inkább közös munka eredménye. Rengeteg időt töltöttünk a hangszereléssel. Van egy kazettám, amin a V.V.V. nótáinak első verziói vannak... hát, olyan szinten át lettek írva, hogy így utólag semmi köze a lemezen hallottakhoz.
Szabolcs: Az új lemezre írt Zoli is két dalt, Attila is hozott ötleteket, ezek tették színesebbé, mássá az albumot.

Kowa: Hogy mi? (Röhögés) Nos, hát ahogy a zene változott, optimistábbak lettek a szövegek, de még így is túl durva. Most, hogy volt egy kis kihagyás, áthallgattam az összes albumot, és ... ez könnyebb zene, még így is túl tömény mondanivalóval.

Szabolcs: Ha-ha, kapják, csak az a baj, hogy nem fogják!
Kowa: Nem várható el... tudod, ez szórakoztató ipar, és a mélyebb mondanivaló nem feltétlenül a könnyűzenében az, ami. A gondolatok más megnyilatkoztatására megvannak a megfelelő fórumok, és ezen így utólag elgondolkodva majd finomodik.
Zoli: Sokkal egyszerűbben kell ezt elmondani...

Szabolcs: Hát a viszály... bocs, a viszony, ha-ha-ha, szóval arról szól, hogyha egy lemezt megcsinálunk, akkor azt megcsináljuk, nem szólnak bele.

Szabolcs: Folyamatosan változunk, és a változás vetülete az albumokon csapódik le. Ha valakit ez érdekel, ott követheti nyomon.

Kowa: Itt vannak, megvannak. Meg hát a régi "bulikból" tulajdonképpen szép lassan szóródtunk ki, érted. Bizonyos időszak volt, akire keményebben hatott, volt (van), aki nem tudja úgy feldolgozni. Pl. a Szabi másképp reagál le dolgokat, neki személyes problémái ebből nem adódtak. A baráti kör nem széledt szét...
Szabolcs:...együtt változunk velük, függetlenül a rivaldafénytől.

Kowa: Végeztünk!
Szabolcs: Durva drogok. Kurva drogok!

Szabolcs: Hibátlan, sok tervünk van a jövőre nézve.
Kowa: Nem véletlenül kerültünk egymás mellé, de nemcsak mint zenekar, hanem mint személyek. A komoly értékek még ezután fognak leszűrődni és megnyilvánulni egymással szemben is.

Szabolcs: Minden lemezre, amit megcsináltunk... a gyermekeinkre!

Kowa: Én személy szerint... amire nem lehet büszke az ember, volt egy időszakom, volt 1-2 év...
Szabolcs: Volt 1-2 időszak! (Röhögés)
Kowa: ... ami nem építő jellegű volt. Természetesen leszűrve a megfelelő konzekvenciákat, az is csak építő jelleggel bírt, egy bizonyos szinten. Nem azt mondom, hogy tagadom, csak erre nem lehetek büszke.

Szabolcs: Annak ellenére, hogy tavaly év vége felé nem nagyon jelentkeztünk, ugyanúgy kapunk leveleket.
Kowa: Mi magunk lepődtünk meg a legjobban, hogy a közel fél éves kihagyás után mind a mai napig ugyanúgy van érdeklődés, noha az "Esőnap" volt ebből a szempontból a legkézzelfoghatóbb.

Szabolcs: Még nem tudjuk, hogy mi lesz belőle, persze ötleteink vannak. Egy letisztultabb, egyszerűbb feelinget, olyan lüktetést akarunk hozni, amire mindenki be tud indulni, még jobban, mint eddig.
Kowa: A mélyen szántó dolgok is kicsit visszalesznek fogva, könnyedebb lesz mindenképpen, mint az előző albumok voltak. Befogadhatóbban, de ugyanúgy igényesen marad meg minden.
Szabolcs: Egy kicsit elhúzzuk, megnyugtatjuk őket, hogy mindenki számára érthető legyen a mondanivalónk.

Kowa: Gondoltam, összegyűjtök egykis pénzt, és kimegyek Spanyolországba, ha-ha!
Zoli: Kéne egy Dagobert bácsi, aki kiráncigál minket...!
Szabolcs: Úgy, ahogy a Nyers zenekar, vagy a FreshFabrikék is mesélik, hogy gondol egyet az egész társaság és kimegy.
Kowa: És ezt határozottan kell...
Szabolcs: ... ha van rá lehetőség. Kapcsolatok kellenek. Persze mindegyikőnknek megfordult ez a fejében, talán még lesz is belőle valami. Csakhogy odakinn eleve más a gondolkodás és a mentalitás. És egy ilyen érzést és mondanivalót nehéz idegen nyelvre átültetni...